Stirling András (Andris)

Tanúságtétele

Katolikus családban születtem, de úgy tekintettem a templomba-járásra, mint egy szükséges rosszra. Biztos voltam benne, hogy van Isten, de úgy gondoltam, hogy nem lehet kapcsolatban lenni Vele. Amikor vallással kapcsolatos témák jöttek fel a világi ismerőseim között, akkor inkább csöndben maradtam, és kicsit talán szégyelltem is előttük, hogy misére járok.

16 évesen keveredtem el egy fiatalos, karizmatikus táborba (a Lelkes Napokra), ahova a nővérem, meg néhány barátom hívott, és csak amiatt mentem el, mert azt mondták, hogy lesz medence, meg jégkrém. Tényleg volt, de legnagyobb meglepetésemre nem ezek miatt lett maradandó élmény.

Egy közbenjáró-ima alatt éltem meg az első személyes találkozásomat Jézus Krisztussal (fejhajtás :D). Egy olyan élethelyzetemben mutatta meg nekem azt, hogy mennyire szeret, mikor én sem tudtam magamat szeretni. Hatalmas belső változás indult el bennem, ami szerencsére még mindig tart. Azóta például nagyon szeretek szentmisére járni.

A zene kiskorom óta mindig is elvarázsolt, szeretek énekelni, úgyhogy nagyon örülök annak, hogy ebben a szolgálatban a zenén keresztül is meg tudom élni a hitemet. Minden alkalommal, amikor közösen dicsőíthetünk, nagyon a helyemen érzem magam. Hálás vagyok, hogy csatlakozhattam ehhez a csapathoz.

Jelenleg az egyetem mellett a Hősök és a Fény közösségekbe járok. Kedvenc szentjeim: Szűz Mária és Bosco Szent János. Igyekszem minél több tanítást hallgatni, és a katolikus identitásomat elmélyíteni.