Varga Zoltán (Zoli)

Tanúságtétele

Én egy nem hívő családba születtem. Nem részesültem vallásos nevelésben, és nem kereszteltek meg. Ennek ellenére valahogy mégis mindig volt bennem egy érzés, egy bizonyosság, hogy az élet több a láthatónál.

20 éves lehettem, amikor az egyik munkatársam mondott nekem valamit Istenről, és az Ő szeretetéről. Erre elég cinikusan és bántóan reagáltam, de ő nem sértődött meg rajta. Ez a kis jelenet az Isten-kereső életem egyik fontos indítómozzanata volt, mert kíváncsivá tett, és elkezdtem utánajárni a kérdésnek. Tényleg van Isten? És kicsoda Ő pontosan? Mi az Igazság? 

Nekiláttam ilyen témájú könyveket olvasni, és templomba is elmentem néha. Végül egy filozófia könyv akadt a kezembe, és volt benne egy kérdés, ami megfogott: Miért van valami, és miért nincs inkább semmi? Ezek a kérdések segítettek engem ráébresztetni arra, hogy Isten nélkül ez a világ valójában nem is létezne.

   Ezek után kértem Istent, hogy szóljon hozzám, és küldjön nekem jelet. Egyik este végül megszólított, és azt mondta nekem: „ÉN VAGYOK!” Ekkor olyan nagy öröm és béke töltött el, amit addig még soha nem éreztem.

23 évesen végül felvettem a keresztség szentségét, és valódi fordulat állt be az életemben. Pár év múlva megházasodtam, és két gyermekem született.

A zene és a dobok szeretete már tizenéves koromban is jelen volt az életemben. Nagy öröm számomra, hogy Isten újra lehetőséget adott, hogy dobolhassak, ráadásul most már az Ő dicsőségére! Nagyon hálás vagyok mindazért a sok jóért, amit kaptam Tőle. Mindezek mellett igyekszem megélni, és továbbadni azt, hogy az Istent szeretőknek valóban minden a javukra válik.