Martin Dóra (Dorka)

Tanúságtétele

Katolikus családban nevelkedtem. Életem során Isten valahogy mindig a fókuszban volt. Kezdve onnan, hogy 2 éves kisgyerekként a Magnificat taizei ének volt a kedvencem. :) A hit-téma mindig fontos része volt az életemnek a hittanórákkal, kisközösségi alkalmakkal, ministrálásokkal, misén való zenéléssel.

Mindezzel párhuzamosan pedig belecsöppentem az ezotéria gyógyításos ágába, ezzel együtt pedig a keleti filozófiába. Hetedikes voltam, mikor ráeszméltem, hogy Jézus, a feltámadás és az örök élet valahogy nem férhet össze a lélekvándorlással, azaz azzal, hogy az ember lelke újra és újra megszületik más-más testben.

Hosszú évek teltek el kétségbeesett töprengéssel, hogy: most akkor mi az igazság? Van-e Isten vagy nincs? Egyszer élünk? Örökké? És végül arra jutottam, hogy van Isten, egyszer élünk, és ha minden jól megy, akkor örökké!

A személyes hitem itt kezdődött. Többek között a Lelkes Napoknak köszönhetően ez a döntésem a kereszténység mellett egyre erősödött. Emellett pedig a racionalitásból egyre inkább személyes meggyőződéssé és kapcsolattá formálódott, formálódik Jézussal.

A zene mindig is fontos része volt az életemnek. Tanultam több hangszeren, és aki ismer, tudja, hogy folyamatosan éneklek. Ami néha ki is hallatszik… ;) Több dicsőítés során éltem már meg, hogy a dalszövegek megszólítanak, vagy segítenek kifejezni azt, ami bennem van. Tehát a dicsőítés is erősíti a személyes kapcsolatot Jézus és köztem. Akkor miért ne dicsérném Őt? :D