Németh Éva (Évi)

Tanúságtétele

Én felnőttként tértem meg. Ekkor találtam rá végre arra, aki segít nekem feleségként, anyaként és pedagógusként, együttérzően, békében élni. Ehhez rengeteg gyakorlási lehetőséget kaptam mind a munkámban, mind a magánéletemben, de belefáradtam.

A játszótéren szólított meg egy édesanya, miközben levegőztettük a gyerekeinket. Megkérdezte, hogy elmennék e vele egy felnőtt csoportba, ahol Istenről, Jézusról és az evangéliumról beszélgetnénk. Igent mondtam neki, és nem bántam meg. Megismertem Jézust, aki a példaképem lett. Egyre jobban szerettem volna rá hasonlítani. Olyan jó pedagógus és jó emberismerő akartam lenni, mint Ő. Csodáltam a határozottságáért, a szelídségéért, és azért, ahogy megtalálja az utat az emberek szívéhez.

Sokat segítettem a plébánián, és szerettem volna rálelni Jézus módszerére. Így már közösséghez tartoztam, hitoktattam, vasárnaponként pedig gyerekliturgiával hoztuk közelebb a szentmisét a gyerekekhez. De hiába utánoztam Jézust, beletört a bicskám. Annyi kudarc ért, és annyit csalódtam az emberekben, hogy haragomban elhagytam a plébániát, és hátat fordítottam az egyháznak.

Tovább kerestem: kapcsolatba kerültem ezoterikus tanokkal, de nem leltem meg sem a segítséget az emberekhez, sem a békességet az életben. Több rossz döntés után az életem megfeneklett, és a depresszió gödrének szélén ülve azon gondolkodtam, hogy mit rontottam el. Pedig én csak jót akartam.

Ekkor egy mondat kúszott a szívembe: „Volt neked már ennél boldogabb az életed.” És rájöttem, hogy akkor, amikor Jézus közelében éltem. Elhatároztam, hogy kiengesztelődöm a plébános atyával, aztán majd meglátjuk, hogy mi lesz.

Aztán plébánián megláttam egy Szentlélek-szemináriumot hirdető plakátot, amin ez állt: „Új életre vágysz? Tapasztaljuk meg együtt, mit cselekszik a Szentlélek az életünkben!” Végül én is részt vettem ezen a szemináriumon, és megtörtént, amire vágytam: Isten megérintett a szeretetével, és Jézus olyan közel jött hozzám, hogy kijelentette, a barátom akar lenni. A Szentlélek pedig olthatatlan tüzet gyújtott a szívembe: vágyódást Isten, és az Ő országának építése után.

Hálás vagyok a Szentléleknek azért, hogy elvezetett az Új Jeruzsálem katolikus karizmatikus közösségbe. A legnagyobb hálával pedig azért tartozom neki, mert a férjemmel együtt járhatok a szűk ösvényen, és csatlakozni tudtunk Laci csapatához. Kurzusokon, lelki napokon, és dicsőítéseken szolgálhatunk egyre erősebb szeretetkötelékben a csapattal, és velük együtt formálódunk. Jézustól új életet, új testvéreket, és új lehetőséget kaptam. Az Ő békességével, örömével, és reményteli élettel ajándékozott meg engem.