Arm Katalin (Katy)

Tanúságtétele

Gyermekként én is jártam hittanra, az elsőáldozás és a bérmálkozás pedig úgymond, mint kötelező elem szerepelt az életemben. De ahogy az lenni szokott, a kamasz éveimmel a lázadás is beköszöntött, és ez a templomba-járásra és Istenre is kiterjedt. Egy torz kép élt bennem róla, úgy gondoltam, hogy Ő nem törődik velem, ezért 18 évesen el is döntöttem, hogy nincs szükségem egy ilyen Istenre.

Sok év telt el így, magam irányítottam az életem, mígnem teljesen összetörtem. Ott álltam egy tönkrement kapcsolattal, mellyel együtt meghaltak az álmaim, reményeim. Értéktelennek éreztem magam, és élni sem akartam. Arra ébredtem, hogy arra vágyom, hogy „valaki” igazán szeressen.

Ebben az állapotban elkezdtem keresni Istent, aki már régóta várt rám. Egy Fülöp kurzuson mutatkozott be nekem az Ő tökéletes szeretetével, Ő aki megbocsátotta minden bűnöm, és aki

„Meghallgatta könyörgésemet, kihúzott a nyomorúság verméből, a sár fertőjéből.” /Zsolt 40,2-3/

Megnyitottam neki a szívem ajtaját, és befogadtam Őt, aki a kezébe vett. Elkezdett újjáépíteni, és azóta is formálja a szívemet. Ő lett az életem forrása. A szolgálatra való elhívást már megtérésem évében megkaptam tőle.

„Nagy gyülekezet előtt hirdetem igazságodat; Íme nem tartom vissza ajkamat,Uram, te tudod!” /Zsolt 40,10/

Szinte megtérésem óta szolgáltam Lacival kurzusokon és lelki gyakorlatokon, hol szervezéssel, vetítéssel, tanítással, vagy épp közbenjárással.

Egy Ászáf kurzuson csókolt szíven Isten, és meghívott arra, hogy ne csak beszéljek róla, hanem énekkel is dicsőítsem meg Őt.

„Új éneket adott számba, Istenünket dicsérő szózatot. Sokan látják és félelem fogja el őket, s az Úrba vetik reményüket.” /Zsolt 40,4/

A zenekarban 2013 óta szolgálok Isten dicsőségét hirdetve, hálás szívvel, azokkal a barátaimmal, akik szintén az Ő arcát keresik.